Érdekességek

Kortalanok


Vért rítt a hű levente mente
s a gonosz lét pátosz nélküli
követe: a sors, lábát betette,
dolgozni kellett; a vidám esti
borozgatás nem gondtalan mámor
volt csupán, hanem egy átizzadt
nap békés-halk végzete.

Ámor nyila sem érkezett vaktában,
s futott tova lángoló szívekkel
dundi markában, halkszavú bölcs
döntéseket édesített mint fekete
kávét a szikrázó cukor.

Hangos szó, nagyívű mondatok,
halk mosollyá szelídültek.
Az ifjonti lélekszaggató nekifutás
megérkezett, a látomás már nem fájt,
a tudás mérlegén megmérettetett.

Kortárs lett a bácsi, a néni hölgyem,
a szomszéd rozzant kertjéből, lassan
lett az én völgyem...
Érthető már ami dühített, gyanúsan
ismerős helyzetek bólintanak kupán.
Hogy mi lett más?
Az ifjúból érett ifjú lett talán.